Édes Palikám,

Egyszerre kaptam meg csütörtöki lapod és pénteki leveled. Azonnal válaszolok, amint látod, hogy még hírt kapjál rólunk. Hál’ Istennek itthon semmi újság, amit én a legjobban szeretek.

Szombaton meggratuláltam Mucit, vittem neki egy gyönyörű cserép cikláment. Egy büdös szót sem szóltál (talán el is felejtetted), hogy mit vegyek vagy ne vegyek neki, de hát mindegy, úgy ez is megvolt, ha a Mami előző nap nem említi, el is felejtettem volna. Daisykétől válogatott nejlon szarokat kapott a szokásos szál orchideával körítve. A többiektől is hasonlóképp, úgyhogy a Mami is szokás szerint bosszankodott.

Hogy Magamról is (nagy M-mel) írjak; pénteken [olvashatatlan] volt, utána nem hagytak békén és elvittek az előkelőkkel (Anabellék) az Astoriába egy feketére. Nagyon nísz[?] volt, hogy miért, azt itthon bővebben elmesélem. Szombat d.u.-ra Zsuzsi hívott, hogy menjek át a gyerekekkel, de az túl komplikált lett volna (a kocsi miatt is) és elég is volt belőlük, úgyhogy viszont lefeküdtem aludni a Mamiéknál. Este zsuga és Mártának beolvasás (bővebbet itt nem szintén!) az Anikóéknál. Tegnap aludtam délig, d.u. meg Sári és Andris volt itt. Egész nap fel sem öltöztem. Most meg indulok melózni, délelőtt persze Péterrel sikáltam. Nunma! Elég részletes a beszámolóm?

Fiaid édesek és rosszak, szokás szerint. Hiszen ismered őket.

Palikám vigyázz arra, hogy a jut is marad is elv alapján nekem is maradjon valami, jó?

Remélem egészséges vagy és kiélvezed a pihenést. A hely, amint a képről látom, gyönyörű.

Mellesleg Te is nagyon hiányzol, hogy mennyire arról csak annyit, hogy mióta elmentél, nem alszom végig egy éjszakát sem.

Hát ezekután pá-pá Appu!

Légy jó kisfiú és ne gyakran csalj meg.

Millió csók hű nejedtől

Ágitól