Édes Gyönyörűm és Gyermekei!

Örömmel olvastam leveleteket (ugy-e ez a szabványos?) és örülök, hogy jól vagytok. Csak Péterkém, mondd meg Anyunak, hogy népi demokráciákban nincs sajtócenzúra, mindenki azt írja, amit akar – (legfeljebb kap két pofont).

Minden részvétem az Öné, Asszonyom, szombat-vasárnapi sikeres szereplése tárgyában. Ezek szerint sürgősen visszavonom a múltkori ajánlatomat, hogy játszhatsz helyettem is, mert képes lennél elkártyázni nemcsak a Trabantot, de a fiaid örökségét is.

Petyukám, remélem nincs már semmi bajod? Tényleg csak gyomorrontás volt? Úszni jársz? Most lesz a versenyed, írd majd meg, hogy mi volt, nem csak az eredmény, az egész érdekel.

Jánoskám, újabb női szív nincs a lábad alatt pillanatnyilag? Különben örülök, hogy hiányzom, amit abból is látok, hogy hiányolod, miszerint nincs, aki elzárassa a magnót. Öregem, önkínzás is van a világon, – néha zárt el magadtól.

Annak mindenesetre igazán örülök, hogy ilyen rendesen vagytok, ahogy Anyu írja. Úgy látszik, csak ki kell tennem hazulról a lábam és minden rendben. De nem baj Cica, én „is” kipihenem magam Hévízen.

Amennyiben halványan még emlékeztek a „családfő”-re, talán az is érdekel benneteket, hogy mi van vele. A kezelések közepén vagyok, mindennapra jut 3-4 féle, egyszer jobb, egyszer jobban fáj, - de azért vicc nélkül, mintha valami kis javulás már lenne. Legalábbis a szobatársak azt mondják, hogy valamivel jobban forgatom a nyakam. Rém rendes emberek, nem akarják elvenni a kedvem a melótól. A délutánok általában a halálunalom jegyében zajlanak, ráadásul még az eső is potyog állandóan, és így kimozdulni is alig lehet, nemhogy sétálni.

Mindenkit szeretettel üdvözlök.

Írjatok emberek!

Millió csók

NETUDKI